Pozitív csalódás a fotóstúdió Budapest városában

Nem modellként írom ezt a kis bejegyzést, viszont egy fotósként, akinek volt lehetősége elbeszélgetni egy modellel, aki itt, Budapesten életében először dolgozott, és azt nyilatkozta, hogy nagyon pozitívan csalódott az egész rendszerben, és persze magukban az emberekben is. Úgyhogy, most néhány részletet szeretnék ebből megosztani itt, az én oldalamon, hogy ne csak a csupa negatívat halljuk az országról, hanem lássuk azt is, hogy bizonyos esetekben igenis mi vagyunk profik, mi vagyunk a jó példa a rossz helyett. 

A fotóstúdió Budapesten első pillantásra

Natasa, az orosz modellünk már viszonylag régóta, öt éve van a szakmában, viszont ez modellévekben már lassan a senior kategória. Mielőtt még a fotóstúdió Budapesti megítélése lenne a téma, azelőtt rátérnék egy kicsit az interjúzott alanyunkra. Natasa azt mesélte, hogy sosem akart modell lenni, és nem is tartotta magát kifejezetten szépnek, viszont nagyon magas volt és vékony, így hamar fel is fedezték az utcán gyakorlatilag, ahogy az iskolatársaival volt éppen egy karácsonyi vásáron. 

Tizenöt éves volt, amikor megkapta ezt a visszautasíthatatlan lehetőséget egy ügynökségtől, de még mielőtt ténylegesen belekezdhetett volna a munkába, még meg kellett tanulnia az alapvető dolgokat, pózolást, járást, megfelelő viselkedésről is tartottak neki órákat. Azt mondta, a legnehezebb számára eleinte az angol nyelv elsajátítása volt, azonban ahogy elkezdett dolgozni, már sokkal gyorsabban fejlődött, hiszen gyakorlatban is sokat használta a nyelvet. 

Mesélt nekem arról, milyenek voltak az első fotózások, még Moszkvában. Azt mondta, a fotóstúdió Budapesten ahhoz képest igazi hatalmas luxus, habár járt ő már mindenhol. De akkor térjünk is rá erre a témára egy kicsit részletesebben is, mielőtt még tovább mennénk, hogy meséljek egy kicsit a konkrét helyszínről. 

Ilyen egy fotóstúdió Budapesten egy külföldi modell szemével

Egy külföldi modell szemével, azt gondolnánk, hogy a mi országunk minden tekintetben egy kicsit szegényes és nem olyan fejlett, mint a legtöbb hely. Egyébként Natasa maga is azt mondta, hogy ez amolyan kis arany középút hely, már az egész ország is, habár ő a politikai helyzethez nem ért, nem is érdekli. Viszont maga a város egyszerre olyan, mintha az újkorban járnánk, és egyszerre nagyon modern, mai, megvannak ugyanazok a helyek, boltok és márkák, amelyek bárhol máshol a világon. Kifejezetten tetszett neki az esti város, hogy hogyan van kivilágítva, azt mondta, hogy esőben egyszerűen meseszép. Olyankor betesz egy francia sanzont a lejátszóba, és máris olyan, mintha egy film főszereplője lenne. Talán egyszer lesz is, ha már nem csak a modellkedéshez lesz kedve. 

Szóval, eleinte Oroszországon belül dolgozott, ahol állítása szerint nagyon lepukkant helyeken dolgoztak, és a lányokkal is úgy éltek, mintha csak egy kollégiumban lettek volna. Emeletes ágyakon, még a kihúzhatós pótágyon is lakott valaki. Sokaknak ott volt abban a pici helyben gyakorlatilag mindenük, mert olyan messze laktak, ha laktak egyáltalán korábban valahol, hogy nem érte meg többé fenntartani azt a helyet. Natasa maga nem élt olyan messze, viszont szükség volt arra, hogy ő is beköltözzön, hogy hatékonyan tudjanak dolgozni, így nem kellett őt mindig furikázni a közös helyekre sem. 

Aztán szerencsére felfedezte őt egy külföldi nagyon híres márka, aminek a nevét inkább nem árulom el, mert ki tudja, hogy akár ennek is milyen jogi következményei lehetnének. Azonban olyan márka volt ez, amit mindenki ismer, tehát úgy érezte ő is, hogy megfogta ezzel a munkával az Isten lábát, habár így is a kedvence egy  fotóstúdió Budapesten.

Azért annyira nem volt az a hely sem tökéletes. A fotóstúdió Budapest átlagához képest modernebb volt ugyan, viszont egyszerre tekintették őket egy darab sovány húsnak, és közben más részről pedig istenítve voltak, mintha legalábbis a kinézetük lett volna minden és az összes értékük. Voltak jó fotózások is az életében, de azért többnyire az is csak egy munka volt, ráadásul az amerikaiak örömködésével nem tudott ő sokat kezdeni, idegen volt az ő orosz, hideg vérmérsékletének. 

Ilyen tehát a  fotóstúdió Budapest városában

A szerencséje az volt, hogy egy francia és egy magyar lány is volt ugyanannál a márkánál, akikkel nagyon jól kijött, és egy kicsit szebbé tették a mindennapokat számára. 

Magyarország számára tehát már valamilyen szinten otthonos volt. 

A G3 fotóstúdió Budapest városában ezért is ragadta meg a figyelmét, mert a barátnője sokat mesélt neki az országról. Az is közrejátszott azonban, hogy már a stúdióba belépve, megcsapta őt az otthonosság érzése. Nagyon felszerelt és mai helyről van szó, de mégsem túlzó, mégsem tökéletesen letisztult, ezért az emberek számára emberibbnek tűnik a környezet. Mindezek mellet az öltözővel, a szakemberekkel, a parkolási lehetőséggel is meg volt elégedve, és persze összességében a  fotóstúdió Budapesten egy nagyon kellemes élményt hagyott benne. Számomra is öröm volt vele dolgozni. Csak azt tudom tanácsolni, hogy ne féljünk a külföldi munkáktól, a modellek szerint egy  fotóstúdió Budapesten is akármikor lehet megfelelő és izgalmas helyszín.